Híres apák utódai

Adott a Range Rover mint típus, amit a Rover Company azért talált ki és mutatott be profetikus küldetéstudattal 1970-ben, mert újítani akart a földművelő traktorokat is helyettesíteni képes Land Roverrel kapcsolatos imázsán. A Range Roverre mint az első vaskos vádlijú, bármilyen terepen mozogni képes luxusterepjáróra gondol azóta is a világ. Heroikus, első, mindenki csak másolja.

Nos, az Evoque az ő gyermeke. Valljuk be, nem könnyű ilyen apával a reflektorfényben maradni. Az Evoque-ot teszteltük és jelentjük, az öreg Range büszke lehet a gyermekre.

Persze semmi sem ilyen egyszerű. Kétségkívül nagy kihívás elé nézett a Land Rover cég, amikor a több mint negyven éve létező típusnevet, a Range Rovert önálló branddé fejlesztve, kifaragta az Evoque prototípusát, az LRX-et.

Adott volt egy hajtásláncában és belső terében felsőkategóriás brutális terepjáró modell, a Range Rover. Amikor 2002-ben először volt szerencsém tesztelni az akkor közel 36 millió forintos Vogue modellt, az állam az első öt percben a pedálok közé hullott. Mindenben más volt, mint amit a konkurencia fel tudott mutatni. Kifinomult és túlméretezett V8-as BMW-motor, nem hivalkodó, de roppant ízléses belső tér. Ökölcsapásszerű külső vonalak, hatalmas utastérrel, leheletfinom részletekkel.

Még éppen nem mondtuk azt, hogy sok, de megjelenésének kérlelhetetlensége okán, ahol feltűnt, ott lehajtott fejjel mindenki óvatosan kicsit hátrébb lépett. Parádés egyensúlya volt az átütőerőnek és a diszkréciónak. Az óceán túlpartján azóta sem ismerik ezt a receptet. Erre a benyomásra behúzni valami kisebbet, mondjuk ki bátran, merészség volt.

Az első kihívás, hogy a megkérdőjelezhetetlen luxust hogyan lehet leegyszerűsíteni úgy, hogy ne keltse a túl egyszerű benyomását.

Bár a modellpaletta az Evoque esetében is szélsőségesen tág, a széleket sikerült még éppen értelmes határok közt tartani mind motor, mind felszereltség tekintetében. Ennek ellenére azt javaslom, ne válasszunk modellt az olcsóbb tartományból. Létezik a típusnak kétkerékmeghajtásos változata, mint ahogy a 2,2 literes turbódízel motor 150 lóerős teljesítménnyel is kapható közel 1,7 tonnás üres tömeggel. És bár a 0,35-ös légellenállási tényező megdöbbentően csodás, a homlokfal olyan méretű, hogy a végsebességérték eléréséhez nyilvánvalóan hosszú percek szükségesek a gyengébb motornak. Az alulmotorizáltság egyszerűen nem illik abba a vérvonalba, amelyikben az első Range Rover V8-as szívvel született.

Go for the best, azaz keresgéljünk bátran az árlista tetején!

Ugyan rendkívül izgalmas és dinamikus élményt nyújt a két csúcsmotor, a 240 lóerős, 2 literes benzinmotor, vagy a 190 lóerős, 2,2 literes dízelmotor, mégis kíváncsian várjuk, hátha bekerül valami nyomatékgazdagabb nagy kaliberű vagy hibrid hajtáslánc a motortérbe. A nagy tömegű kasztni ugyanis bizonyos helyzetekben – padkára felállás, emelkedőn finom manővereknél – csak akkor mozdul meg, ha a kis lökettérfogatú motor komolyabban felpörög. Ekkor pedig már inkább ugrik, mint finoman kúszik.

Ahogy a motor ereje elhagyja a főtengelyt, olyan – egészen rendkívüli és kifinomult, a márkára jellemző – négykerékmeghajtási rendszerbe csatlakozik, amely kategóriájának kétségkívül legjobbja. A rendszert telezsúfolták támogató elektronikával és így kiküszöbölték a felező hajtás alkalmazását. Sikerült ezt úgy megoldani, hogy a plusz hajtómű hiánya nem érezhető. Az autó hihetetlen emelkedőket képes abszolválni, hegyről lefelé pedig a HDC (Hill Descent Controll) teszi lehetővé, hogy a tempomat gombjaival a lejtmeneti sebességet is tudjuk szabályozni, amit a kerekek összehangolt fékezgetésével valósít meg a rendszer.

Fontos megemlíteni az Adaptive Dynamics rendszert, amely a Magneride felfüggesztéssel együtt villámgyorsan változtatni képes a rugózási mutatóit, lehetővé téve, hogy a kanyarban a külső kerekek összenyomásra kemények, míg a belsők kirugózásra lágyak egyenek ugyanabban a pillanatban. A Terrain Response rendszer off-road helyzetekben van elemében, mivel az autó önmaga érzékeli az útminőség változását, és ehhez hangolja nemcsak a felfüggesztés, hanem a kormányzás, a fékek, a hajtáslánc és a motor beállításait egyaránt. Természetesen a hasmagasság és a rugózási keménység manuálisan is állítható, a várható terepviszonyoknak megfelelően.

Az utastérben a kidolgozás minőségét semmi kritika nem érheti, különösen igaz ez a felszereltség felső tartományában, ahol a kormányfűtéstől a négy helyen elhelyezett külső kameráig minden megtalálható, ami kívánható, sőt néhány olyan is, amely elképzelhetetlen a kategóriában. A háromajtós kivitel ugyan inkább kisgyerekes családoknak használható, az ötajtós viszont teljes értékű szabadidőautó öt felnőtt számára is.

Az anyagok, a színek és a belső tér változatosságát tekintve is igaz korábbi ajánlásom. Akkor jutunk el a komoly minőség tartományába, amikor a pénztárca a nagynevű konkurensekhez mérhető szélességűre nyílt. Ugyanaz a vaskosság érződik minden elemen, mint a nagyobbik típustestvéren, kilyukaszthatatlannak tűnő bőrhuzatok, húsos-hűvös fémburkolatok, automata csomagtérajtó záródás, kesztyűben is nyomkodható nagyméretű gombok. A részletek a kedvestől a coolig, a zordtól a vagányig, a visszapillantóból világító – az autó sziluettjét megjelenítő – belépő fénytől a lágyan kiemelkedő automata váltó forgókapcsolójáig terjednek.

Az audiórendszer a brit stúdiótechnikai hagyományaihoz méltón határozottan, de lekerekítésekkel szólal meg és végre egy gyári telefonkihangosító, amely hibátlanul kapcsolódik bármilyen okostelefonhoz.

Egyszóval a brit hagyomány és jóízlés az indiai Tata-tulajdonlás mellett is határozottan érződik, és erre garancia, hogy a tervezőcsapat tagjai továbbra is a West Midland-i tájszólást beszélik.

Életbölcselet, hogy nagy karakter fiaként csak úgy lehetünk sikeresek, ha egészen másba fogunk, mint apánk. Az Evoque jó úton jár, és reméljük, hogy nem kíséri majd a Brando család átka. Ugyanúgy jól áll neki a gumicsizma, mint a városi dendi imázsa, de nem akar az ősére hasonlítani. Vállaltan másokhoz szól, bátran megfogalmazva nyújt alternatívát egy fiatalabb korosztály számára, mégis összetéveszthetetlen módon, ahogy azt tette több mint 40 évvel ezelőtt a világ első luxusterepjárója, a Range Rover.